Stirling Anna Krisztina előadadása a PME 47 konferencián

Napjainkban egyre nagyobb a tudományos érdeklődés a matematika tanórai feladatkészítés iránt. Számos nemzetközi tanulmány kimutatta, hogy a problémafelvetés rendszerezi és elmélyíti a diákok tudását, elősegítheti a diákok fogalmi megértését, fejlesztheti a matematikai érvelési és kommunikációs képességeiket, valamint felkeltheti érdeklődésüket és kíváncsiságukat a tananyag és a matematikai gondolkodás iránt. Emellett a problémák variálása és újrafogalmazása a szakértői szintű problémamegoldás alapvető része – és a problémakészítés segít ezt gyakorolni. Ezen felül a kutatók úgy találják, hogy a diákok problémafelvetésbe való bevonása növelheti a kreativitásukat is.

A diákok feladatkészítési képességeinek matematikaórán történő vizsgálata meglehetősen új, ám dinamikusan fejlődő része a didaktikai kutatásoknak. Különböző kutatók különböző dolgokat értenek a problémakészítés alatt (Papadopoulos és mtsai, 2021), így a problémakészítés fogalma még nem egységesen meghatározott, és nincs egységes rendszer sem a problémafelvető tevékenység vizsgálatára, sem az elkészített feladatok értékelésére. Kutatásunk során kidolgoztunk egy komplex szempontrendszert a megfogalmazott feladatok és problémák értékelésére.

Két szemeszteren keresztül vizsgáltuk az Eötvös Loránd Egyetem matematika tanárszakos hallgatóinak (N₁=58), valamint több magyarországi középiskola diákjainak problémafelvetési, feladatkészítési képességeit (N₂=84). A szakirodalom (Rosli és mtsai, 2015; Singer és mtsai, 2015) és saját eredményeink alapján kidolgoztunk egy komplex szempontrendszert a megfogalmazott feladatok és problémák értékelésére, amely alkalmazható mind a diákok, mind a leendő tanárok által felvetett feladatokra. Kutatásunk során tehát összeállítottunk és megvalósítottunk egy értékelési kritériumrendszert a matematikai problémák értékelésére. Előadásunkban bemutatjuk ezt az értékelést és példákkal illusztráljuk alkalmazását.