Buda Virág és Prins Rebecca TDK előadás II.

Kísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy egy gép által javítható, feleletválasztós tesztelés hatékonysága hogyan viszonyul a hagyományos, kifejtős tesztelés hatékonyságához az egyetemi matematika oktatásban. Ezt valódi, elsőéves matematikatanár szakos hallgatók között vizsgáltuk. Az évfolyamot véletlenszerűen négy gyakorlati csoportra osztottuk. Közülük kettő otthon tesztelt, míg a másik kettő a gyakorlat utolsó 10 percében. Minden gyakorlati csoportban a hallgatók egyik fele kifejtős, a másik fele feleletválasztós tesztet írt. A félév során minden hallgatót végig ugyanazzal a tesztelési formával teszteltünk. A csoportok ugyanazt a tananyagot tanulták és ugyanazokat a zárthelyi dolgozatokat írták meg. A dolgozatok feladatai hagyományos, kifejtős feladatok voltak. Ezeken a dolgozatokon, a várt eredménnyel ellentétben, a „bentírós” kifejtős csoport ugyanúgy teljesített, mint a feleletválasztós csoportok. A hazavivős kifejtős csoport szignifikánsabb gyengébb eredményt ért el, mint a „bentírós” kifejtős csoport az első zárthelyi dolgozatban. A második zárthelyi dolgozatban nem volt kimutatható különbség semelyik két csoport között. Eredményünk azt mutatja, hogy rövid-, és középtávon egyforma tesztelési tudást mutatnak a különböző csoportok. Ezek alapján az időigényes, tanári befektetett munkát felválthatja az online tanulást segítő felületek munkája.